Anyák Napja: A szeretet csendes bajnokai

Link másolása

Május első vasárnapja különleges nap. Egy nap, amikor megállunk, hátranézünk, és szívünkben megköszönjük annak az embernek a mindennapos, csendes hőstetteit, aki talán az első volt, aki hitt bennünk, még mielőtt bárki más megtette volna: az édesanyánknak.

A sport világában gyakran a rivaldafény a játékosokra, az edzőkre, a győztes gólokra és az aranyérmekre irányul. De van valaki, aki sokkal korábban ott volt, amikor az első lépések még bizonytalanok voltak, amikor a focilabda még nagyobb volt, mint a gyerek, aki rúgta. Az anya.

Ő volt az, aki egy esős vasárnap reggelen is elvitt az edzésre. Aki a hideg lelátón vacogva is végigszurkolta a meccset. Aki nemcsak a cipőt fűzte be, hanem az önbizalmat is nap mint nap belénk. Aki akkor is hitt bennünk, amikor mi már feladtuk volna.

Minden sportoló mögött ott áll egy történet – és gyakran annak középpontjában egy anya. Egy anya, aki a háttérben dolgozik, szervez, biztat, vigasztal, ünnepel. Aki megtanítja a gyermekét arra, hogyan kell küzdeni, veszíteni, győzni – emberséggel.

Az élsportban, a kisvárosi meccseken, vagy csak egy iskolai torna keretében is ott van az az erő, amit otthonról hozunk. Mert az első győzelmek gyakran nem a pályán történnek, hanem otthon, a konyhaasztalnál, egy sebtapasz felragasztása közben, egy „büszke vagyok rád” mondattal, amit csak anya tud úgy mondani, hogy abból erő születik.

Anyák Napján tehát nemcsak köszönetet mondunk, hanem meg is hajolunk előttük – a sport csendes hősei előtt. Mert lehet, hogy a trófeát a játékos emeli a magasba, de az igazi győztesek azok, akik minden pillanatban ott voltak – a háttérben, a lelátón, a szívünkben.

Köszönjük, Anyák! Ma rátok emeljük a bajnoki serleget.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása