Nőnek lenni…

Link másolása

Eredendően a kamaszoknak szánt disztópiákról akartam írni, szintén érdekes történet, de aztán elszaladt velem a ló egy másik irányba. A disztópia maradt, a kamaszok módjával.

Egy időben rengeteg disztópiát olvastam, és a legtöbben kamaszok voltak a főszereplői. Egyetlen kivétel volt, ami némileg kilógott a sorból, az Margaret Atwood regénye, A szolgálólány meséje. Egy volt kollegámtól kaptam kölcsön a könyvet, miután áradoztam neki, hogy az egy éjszaka, egy nevesincs csatornán micsoda filmre bukkantam! Már a szereposztás is fenomenális volt (Faye Dunaway mint Serena Joy, Natasha Richardson, mint Offred/Kate, Robert Duvall, mint Kapitány és még sorolhatnám…)! Csak a végét láttam, de egyből kíváncsi lettem, hogy az mi a csuda, kollégámnak pedig megvolt. Azt kell, hogy mondjam, kíváncsiságom nem volt alaptalan: a könyvet olvasva olyan érzésem volt, mintha a saját gondolataimat láttam volna papírra vetve: asszociációk sorozata, éppen mi jut eszembe egy pillanatban, de csak én értem a gondolatok fonalát, miközben összefolyik múlt és jelen. A gondolatok cikáznak, de mégis lassan hömpölyögnek tova. Megrázó, elgondolkodtató, nőként talán még inkább. Belegondolok mi mindent tettek már a férfiak a fejünk felett a nők védelmében… A könyvben is adott a helyzet, a társadalom fogy, és bizony fent kell tartani a női morált és ezért diktatórikus módszerekkel szerzik meg a Jákoboknak Leiákat mivel már a szentírásban sem bíznak és főleg nem Ráhelekben. Vallásos pátosszal leöntött erőszak, kényszerítés és hatalommal való visszaélés. Az benne a félelmetes, hogy végül is még meg is történhet. Csupán egyetlen kérdés maradt megválaszolatlanul a végén: mi történt Offreddel, miután érte jött a fekete autó. Tökéletes mű, nem igazán elviselhető alternatíváról.

Kicsit hasonló a témája az Örökké a tiédnek. „Véletlenül” akadtam rá, valami miatt nagy igényem támadt egy O betűs szerző könyvére, így esett rá a választás. Nem is tudom elmondani, hogy mennyire letaglózott az üresség, az értéktelenség érzése, ami a könyvből sütött. Ebben a témában nem olvastam ilyen jót A szolgálólány meséje óta!

Adott 30 lány, akik annyiban különböznek egymástól csupán, mint a hercegnős, a sunshine és az aqua Barbie – azaz semennyire és – folyamatosan harcolnak egymással olyan srácok figyelméért, akik lecserélhető tárgyakként kezelik őket, olyannyira, hogy még arra sem méltatják őket, hogy a nevüket nagy betűvel írják! Pedig azt gondolnám, hogy egy olyan világban, ahol nem születnek nők, óriási megbecsülésnek örvendenek, de ehelyett szakmányban gyártják őket és kidobják, ha megunták. Szörnyű és ijesztő!

Ebben az öldöklő versenyben senki sem foglalkozik az évákkal, hogy mi történik a lelkükkel, mintha nem is lenne nekik, ellenben minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy az ideologizált képnek 100%-ban megfeleljenek. Így aztán nem csoda, hogy képesek mindent feláldozni, akár saját magukat is.

Hasonló témát feszeget Partials – Részben ember. Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.

Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Érdekes történet és a sötét hangulat ellenére is teljesen szerethető. Kicsit Az emlékek őre, kicsit A szolgálólány meséje. Adott egy társadalom a pusztulás szélén, ahol a társadalom vezetői mindent és mindenkit feláldoznak a fennmaradásért és ezáltal a hatalmuk megtartásáért. A gyerekek nem azért születnek, mert a szüleik vágynak rájuk, hanem mert törvény van rá – és lássuk be, elég cinikus Remény törvénynek nevezni azt – és még tinédzser lányok szülik őket szakmányban, hogy aztán meghaljanak (mármint a csecsemők). A nők ilyen szintű degradálása egy igencsak fájó pont számomra.

Még nem olvastam, de hasonló csemegének ígérkezik Johanna Sinisalo A Nap Magja című könyve. A fülszöveg minden esetre megvett kilóra:

„Finn Euszisztokrata Köztársaság, 2013. A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek. Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számon tartott csilipaprikát is. Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó. Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták.

A szép, termékeny, ám buta eloikkal ellentétben a morlock kategóriába sorolt nőnemű egyedek okosak, érdeklődők. Éppen ezért már kora gyermekkorban sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük, és elnézik nekik, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő műveket olvasnak.

Johanna Sinisalo, a finn weird irodalom kiemelkedő alakjának alternatív történelmi regénye szellemes és lenyűgöző társadalmi polémia, középpontjában egy fiatal lánnyal, aki eltűnt testvére után nyomoz, miközben egyre inkább az illegális csilipaprika hatása alá kerül egy olyan világban, ahol a szeretet, a szex és a szabad akarat mind az állam irányítása alatt állnak.„ Bizonyos szempontból pedig meg is érkeztünk 1984-be.

És végül, mert minden híradó végére is kellenek cuki kisállatok, jöjjön valami könnyedebb, pandák nélkül. Mondjuk, a Boldogságra kényszerítve! A történet a 2050-es évek Angliájában játszódik. A szigetország egy agresszív járvány utóhatásaival küzd, melynek egyike a drasztikusan csökkenő születésszám. A kormány bevezeti azt a házassági rendeletet, amit a tudós, Dr. Gilbert Barlow dolgozott ki, a férfit pedig kinevezi az újonnan alakult Népességgyarapítási Intézet élére. Az állami párválasztó azonban nem biztos, hogy jól működik. Furcsa baleset történik, amit további halálesetek követnek. Lehet, hogy a tudomány sem megoldás mindenre? Gilbert a saját bőrén kénytelen megtapasztalni a rendelet hátulütőit. Vajon ő és újdonsült felesége, Alinda közelebb tudnak kerülni egymáshoz? Lehet boldog jövőjük egy olyan világban, ahol a házasság nem a kölcsönös szerelmen, hanem tudományos számításokon, orvosi vizsgálatokon múlik? És rá tudnak jönni arra, mi áll a különös halálesetek mögött?

Megrögzött romantika-rajongóként a romantika az utolsó gondolatom ennek a könyvnek a kapcsán, annak ellenére, hogy Alinda és Gilbert a történet végére összekeverednek. A krimi, a nyomozás, a machinációk, a véletlen és akaratlagos egybeesések messze izgalmasabbak, annak ellenére, hogy nem derül fény minden csalárdságra. Tudtam volna még olvasni.

Említett könyvek:

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Jelenkor, Budapest, 2019 - SBN: 9789635180578 ·

Louise O'Neill: Örökké a tiéd
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016 - ISBN: 9789634101475

Dan Wells: Partials – Részben ember
Fumax, Budapest, 2012 - ISBN: 9789639861466

Lois Lowry: Az emlékek őre
Animus, Budapest, 2013 - ISBN: 9789633241318

Johanna Sinisalo: A Nap Magja
Metropolis Media, Budapest, 2019 - ISBN: 9786155859434

George Orwell: 1984
Európa, Budapest, 1996 - ISBN: 9630758318

Jud Meyrin: Boldogságra kényszerítve
FairBooks Kiadó és Írói Műhely, 2023 - ISBN: 9786158206990

A képek forrása a moly.hu.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Link másolása