Az Európa-liga 2025-ös döntője több volt, mint egy egyszerű kupadöntő: két mélyen lehetőségei alatt teljesítő angol óriás próbálta megmenteni ezzel a trófeával a szezonját — a Tottenhamnek ez sikerült, a Manchester Unitednek nem.
Ange Postecoglou együttese 1–0-s győzelemmel történelmi trófeát szerzett, és ami szintén nem elhanyagolható: kiharcolta a Bajnokok Ligája-indulást egy olyan idény után, melynek során a Premier League-ben szinte a teljes összeomlás határán egyensúlyozott.
Közös múlt: kedvező előjelek a Spurs számára
A finálét a londoniak várhatták kedvezőbb előjelekkel, hisz a 2024–25-ös szezonban a Tottenham háromszor is legyőzte a Manchester Unitedet: kétszer a Premier League-ben (3–0 idegenben, 1–0 otthon), valamint egyszer az EFL-kupa (Angol Ligakupa) negyeddöntőjében (4–3).
A meccs képe: kontroll helyett küzdelem
Mindkét csapat tudta, hogy ez az egy mérkőzés dönt a szezon sorsáról. A tét ellenére az első percek meglepően intenzívek voltak, és bár a helyzetek nem záporoztak, de az iramra nem lehetett panasz.
A első lehetőség a Spurs előtt adódott Maguire rossz felszabadítása után, de Brennan Johnson beadásába Onana kapott bele, Sarr lövésénél pedig Maguire blokkolt, így jóvátette előző hibáját.
A 16. percben egy szögletet követően Diallo éles szögből az ötös sarkáról lőtt mellé. Ezt követően sokáig semmi érdemleges, aki estleg elaludt ne hibáztassa magát, majd jött a 42. perc.
A gól: balszerencse vagy nyomás alatt elkövetett hiba?
A 2025-ös El finálé döntő pillanata a 42. percben érkezett: egy Sarr beadás után Johnson ugyan alig ért a labdához, de az Luke Shaw kezéről valahogy a gólvonal mögé került (1-0).
Bár a találat végeredményben szerencsés körülmények között született, az akció előtti szituáció is mutatta, hogy a Spurs jobban tudott élni a hibákból és a megingásokból, mint ellenfele.
Második félidő: Postecoglou lezárta, Amorim nem tudta feltörni
A fordulás után a United lényegsen többet birtokolta a labdát (80%-20%), de támadójátéka túlságosan statikus és kiszámítható maradt.
A második félidőben az első komoly helyzetre a 68. percig kellett várni, mikor Bruno Fernanades ívelt az ötös környékére egy szabadrúgást, Vicario nem tudta fogni a labdát, melyet Höjlund 10 méterről kapura fejelt, a kapus már verve volt, de a gólba tartó labdát Micky van de Ven akrobatikus mozdulattal mentette. Hatalmas mentés volt!
A 72. percben Bruno Fernandes fejelhetett Mazraoui beadás után tisztán 10 méterről, de a bal kapufa mellé fejelt.
A 75. percben Garnacho tört be a 16-os sarkánál, majd a bal alsót vette célba, de Vicario szépen védett.
Az utolsó lehetőség az United előtt a 97. percben adódott, de Dalot beadása után a berobbanó Shaw 7 méteres fejesét bravúrral védte Vicario.
Így maradt az 1-0, és kezdődhetett Bilbaóban a Spurs fieszta.
Kulcsemberek: Vicario, van de Ven és Johnson
– Guglielmo Vicario egyértelműen meccsben tartotta csapatát a hajrában. Több fontos védést is bemutatott, különösen Garnacho lövésénél és a 97. percben Shaw fejesénél. Højlund fejesénél ugyanakkor szerencséje volt, hisz ha abból gól születik, akkor az az ő lelkén száradt volna.
– Micky van de Ven gólvonalas mentése Højlund fejese után a mérkőzés legnagyobb egyéni villanása volt.
– Brennan Johnson energikusan, lendületesen játszott, a gólban kulcsszerepe volt.
Konklúzió: a Spurs megmentette a szezonját, az MU számára ez újabb mélypont
A Tottenham ugyan nem kápráztatta el a futballvilágot, de végig tudatosabb, összeszedettebb csapat benyomását keltette.
A védekezése hatékony volt, a kulcsemberek hozták magukat, a szerencsével sem álltak hadilábon és ez végül elégnek bizonyult a győzelemhez.
A Manchester United ezzel szemben hiába birtokolta többet a labdát, játékában nem volt meg az áttöréshez szükséges kreativitás, az egyéni hibák megpecsételték a sorsukat.
Tottenham: negyedik nemzetközi kupagyőzelem, 41 év után az első
A Tottenham 41 év után újra európai trófeát nyert, és a következő szezonban újra a Bajnokok Ligájában szerepelhet — egy gyenge bajnoki idény ellenére mégis van miért optimistán tekinteni a jövőbe.
Ez a trófea a klub történetének negyedik nemzetközi sikere az 1963-as KEK, valamint az 1972-es és 1984-es UEFA-kupa győzelmek után. A Spurs 17 év után tudott újra trófeát nyerni, akkor az Angol ligakupát hódították el.
Kép forrása: unsplash.com
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!
Link másolása